Liliomhalál

 

 

 

 

A vár és a környék idős nemes ura agg ötven évével megözvegyülvén szívesen maradt volna egyedül,bánatát dédelgetve.Az ország érdeke közbeszólt.Tartományi villongásokat megakadályozandó házasodnia kellett.

 

Nemes jó lélek volt,birtokait már nem tudta számlálni,arra való a tiszttartó,meg a személyzet írástudói.Ő már nagy termetével el akart vonulni.Harcolt,vívott,foglalkozott diplomáciával eleget ahhoz,hogy most belső békét akarjon.A király kérte,saját pöcsétes pergamennel.Tudjuk,ez a fajta kérés mit jelent.Bár az eltávozottat magában mindig Édes Egy-nek szólította,így is,hogy már nem volt,belement a frigybe.Nem akart belharcot.Ha ez a béke ára,legyen meg.Képet ugyan mutattak neki az aráról,de mikor szekerei élén behajtott a várba és elindult őfeléje,érezte,itt valami elvégeztetett.Az ara tizenhét éves volt.Nagy,nehéz szürke drága kelmékből varrott,hatalmas szoknyájú ruhát viselt,dereka félmarokkal átfogható.Fején az akkor illő csúcsos fejfedő fátyollal.

Alatta egy édes,mandulavágású szem,kicsit hosszúkás száj,s a végtelen megadás és tisztelet derüje.Kicsi kezét félve vette hatalmas tenyerébe,nehogy átroppanjon a csöpp gyerekkéz.Ígyen vezette föl a nagy lakószárnyba,ahol helyét ő már elképzelte az eljövendő galambnak.Érdekesmód,tényleg volt galambja is.Idomított,hófehér jószág.Kalitjából odabent kiengedtetvén kicsi gazdája vállán telepedett meg.Amíg az udvar népe a pakolással foglalatoskodott,ők megbeszélték további életüket.Az úr biztosította kicsi jövendő asszonyát teljes tapintatáról,szokásokról,miket betartani kötelező,de lakószárnyában teljes szabadsággal azt tesz,amit akar.Nagy körülményességgel kitért a jó úr arra a területre is,értésre adván,hogy a házastársi kötelezettségnek csak színleg tesznek eleget.Nincs szíve bántani kicsiny új virágát .A régit pedig elévallottan,nyíltan fájlalta.Értelmes,kellemes személy volt a kis hölgy.Mindent megértett,beleegyezett a dolgok ilyetén állásába.Két kérése volt csupán.

Az egyik:ujjára ráigazított,nagy pecsétgyűrűjét,halott anyja örökét ne kelljen levennie.Másik kérés volt,hogy az erdei kápolnát naponta a tásalkodóné nélkül egyszer egyedül meglátogathassa.Istennel egyedül akar lenni.Ezen kérések azonnal szives beleegyezést nyertek.A lakodalom csendesen lefolyt,utána fogadás,lakoma nem rendeztetett – hiszen lehetett az özvegység fájó voltára hívatkozni.Beállt a rend.Talán csak az étkezésekkor találkoztak.Néha,egy egy estén a kandallótűz mellett elbeszélgettek.Ezek a csendes beszélgetések kellemes,barátságos szívbéli állapotot mélyítettek el kettejük között.

A mandulaszemű hímzésekkel foglalatoskodott,dadájával sétáltak a hatalmas  parkban.Kora délután egyedül indult a kápolnába.Kezében minden nap egy szál fehér liliom.A vidék különleges növénye volt ez.Kertész gondozta,nem vadon termett,de feje akkora volt,hogy saját súlyát nem bírva a föld felé bókolt bársonyos,hatalmas fehér szirmaival,hosszú porzóival.Igy lépkedett a parányi kápolna felé,apró lábaival átszökellve a keskeny,íves hidacskán,ami a patak fölött segítette az átjárást.Istennel megvolt a béke és a megnyugtatás.

Az udvari rendezvényeken nem kellett résztvennie.Csak amikor bál volt,akkor megmutatkozott,urával az táncban kecsesen ellejtette az elsőt,aztán csendesen visszavonult.Az urak esti ivászatain meg sem kellett jelennie.

Történt,hogy maga a király jelentette látogatását országos ügyben.Nagyon felfordult az udvarház megszokott rendje.Természetesen a legpompásabb fogadtatás járt ki a magasságos vendégnek.Megérkezte után bőségesen megvendégelték.A villásreggelinek nevezhető étkezés alatt a kampós orrú,kéjenc hírében álló felség többször hosszabban felejtette tekintetét a fiatal asszonygyereken,ami már eleve túlment az illendőség határain.Az esti bálon aztán végképp eltörött a korsó.Állandóan maga mellé kívánta a ház asszonyát és a táncokat lefoglalta.Érinteni csak a kezét tudta,amit hevesen meg is cselekedett.

A fülébe finom kétértelműségeket sugdosott szakadatlan.Az asszony könyörgő pillantását urához intézte,aki lenyomva fergeteges haragját finoman tárgyalóasztalhoz invitálta a felséges urat.A felség jól tudta,hogy a végtelenig nem feszítheti a húrt,mert a ház urának túlontúl sok a tisztelő híve.Hahogy ő most itten családi belügyekbe ártakozik,sok kockára kerülhet.Ezért az invitálást elfogadva azonnalvást komoly ügyekre adta a fejét.Ezen kellemetlen és veszélyes incidensen kívül más érdemi koccanás nem zavarta meg életük sima folyását.Egy napon örömtől piros arccal,váratlan időben jelent meg az úr a hölgye részére berendezett szárnyban. – Örvendj,kedvesem,megismerheted mostohafiadat!Ma lészen hazajövetele hosszas külországi körútjáról.Nagyon szelíd,kellemetes,ne félj tőle.Írásban már tudattam vele frigyünket,annak okával egyetemben,tehát teljesen nyugodt afelől,hogy te édes jó anyja helyét elfoglalni nem akarod.Fogadd szívélyesen,ha kérhetlek reája!- A kicsi asszony számára ez természetes dolog volt.A mostohafiú a huszat töltötte,tehát az anyahelyettesnél három esztendővel volt idősebb.Érkezését az udvar szinte lázadozva várta,életét adta volna érte mindenki,akkora szeretettel övezték odahaza.Megjött,leszállott a kocsiról.A mandulaszemű liliom alatt megnyílt a föld.Ilyen szépet még nem látott.A nyúlánk termetű,ébenfekete hajú,mosolyos arcú fiatalember őszerinte csak véletlenül kerülhetett ide a földre.Bízvást angyal volt előtte.Máshogyan nem lehetett.Az öregúr nagy,kövér jóérzéssel vette tudomásul,hogy itten ellenkedés nem fog tanyát verni,olyan kedvesen fogadta egymás látását a számára igen fontos két személy.Engedte is őket azután lovagolni,erdőt járni.Hadd menjenek,fiatalok,legalább a kicsi teremtés nem senyved mindétig bezáratva.Egyik nap követte a másikat,remekbe szabott hangulatban.A kettő játszadozott,mint fiatal gidák.Az öreg meg elégedetten gyönyörködött bennük és megszállta a béke. – Révbe értem Édes Egy!- mondta csak úgy magában az imádott eltávozotthoz szólván,aki odafenn is bizton tudhatta,hogy bármi politika ide vagy oda,ura mindörökkön övé ezen állapotban is.A két gyerek már a kápolnát is együtt  látogatta.A nagy fehér,bólogató liliomot védve mandulaszemű elfogadta a fiú kezét,aki mindig ásegítette a kicsi hídon.

Ez már régen szerelem volt.Tudta mindkettő,esküjét meg nem szegte volna egy sem,hahogy az életébe kerülne is.Az asszonyi lakosztályba a fiú bejárási engedélyt kapott.Gombolyított fonalat,felolvasott,sakkoztak.Csupa ártalmatlan,kedves játék,csakhogy egymás közelségében belenyugodjanak a megváltoztathatatlanba.Az asszonyi lakosztály úgy volt kényelmessé téve,hogy a hálófülke el vol falazva egy nagy teremből,hogy intim,kicsi fészek váljék belőle.Ebben egy nagy ágy.Ez az ágy csak és kizárólag a parányi asszonyi testet ismerte.Randa áskálódó mindenütt akad.Az egyik vadász – erdész – madarász kétértelmű szavakat ejtett el az úr előtt.Abból a szegényből pedig a békét elrontva kitört a féltés.Nem szerelemféltés,hiszen ami nincs,azon nincs mit félteni.De az udvarház jó híre,fia jövője és önmaga képzelt szarvai,amivel nyilván mások ékesítették volna homlokát,megkeserítették napjait.Bár szégyellte magát,de figyelni kezdte ama kettőt.Szégyene még nagyobb lett,látva a gyermeki ártatlanságot és a liliomos szerelmet.Mit tehetne értük?Mit tehetne,mit tehetne?Itten nem lehetett semmi megoldást találni.A rágalmazó aztán kész tény elé állította:-Uram a te fiad az asszonyi legbelsőbb ágyasházba’ vagyon,üttesd bár le fejem!- Ez ugyan nem volt igaz,de mikor a belső őrség fegyveresen megérkezett,élén az úrral,ki fiát követelte,valóban nem maradt más megoldás,mint a fiút a kicsi szobába béküldeni.- Asszonyom,mondd ki nékem,vagyon-e odabé ágyas házadban egy is!-kérdezte a megtört agg.-Bizony mondom néked,jó uram,nincsen!- felelte a mandulaszemű.Ez a dolog legvelejét tekintve a teljes igazság volt.- Amit az én feleségem szólott,nekem az szent.Ha tehát nincs senki odabé,befalazzuk ajtaját és kicsiny ablakát és ígyen elhal a szóbeszéd!- A parancs elhangzott.Hozták a szerszámokat,s kicsi idő teltével a fülke nyílást többé nem lele.Bent rekedt a becsületes fiú,ki soha illemetlen érintést sem engedett meg magának apja asszonya eránt.Szívében fennen lángolt a szerelem,de erről nem kellett szólani,mert a tekintetük úgyis mindent elárult.

A falazás alatt a kicsi asszony annyira elvesztette önmagát,hogy még azt sem merte mondani,hoy gerléje is odabe maradt.Sápadt,halványult az édes arc.A csöpp termet ijesztően fogyatkozott.Már a liliomot is aligség bírta el,kápolnába menet,immáron ismét egyedül.Egy napon a nagy pecsétgyűrű ékkövét félrehajtva bevette az üregében rejtőzködő halálos mérget és gyorsan hívatta urát. – Én jóságos uram!Én mostmár meghalok a gyűrű mérgétől,de tudd meg,az isten színe előtt,hogy az te jóságod ellen semmi egyet se tevék,mi nevedet befoltozná.Szerettem a fiadat teljes szívembül.Temagad is jól tudod,ez nem isten ellen való,de frigyünkre sem nem én sem pedig ő akár egy érintéssel is nem hoza szégyent.Ágyasházamba a te nagyrabecsült neved mentése végett menekült fiad,ki ellen ártó szándékkal,áskálódással volt,valaki számomra nem ismert gonosz lélek.Ne bocsásson meg neki a jóságos Atya gyalázatosságáért soha.

Bontsad ki halálom után a falat.Ott fulladt meg tisztességes,jó fiad,fehér gerlémmel együtt,tisztán,mint a hó,becsületedet védve.-A mandulaszemek lecsukódtak örökre.

 

Az öregúr leüttette a fejét a gaz ármánylónak.Őmaga sínylődött még kicsinyég,de ezt a súlyt el nem bírván egy holdas éjen elévette damaszkuszi kardját.Imát mondott fiáért,hű és tiszta asszonyáért,kérte az eltávozott Édes Egyet,bocsásson meg neki és vegye magához odafent is,ahogyan az idelenn mindig is volt.Isten kezébe letette a lelkét,s beledőlt a kardjába,mert nem bírta elviselni a történteket.Jóságos személye,mely minden szennyet elkerült,az ártatlan vérrel kezén nem volt képes élni tovább.Ezzel az egész familiának magva szakadt.A király döntése lett,kinek adományozza a hatalmas,gazdája nélkül maradt vagyont.A kis kápolnát úgy vette egyre inkább magába az erdő,mintha féltené,hogy idegen kézre kerül.Moha gyorsan lepte,folyondár befonta,gyep felverte.Nem is mert közelébe menni többé senki emberfia.

<< Főoldal

2005 Minden jog fenntartva thao & fly man