LÉLEK

 

 

 

Miután minden véget ért,öcséd,szakasztott másod elengedte a temetésed alatt végig átölelve tartott vállamat.Messze arrébb is lépett,gondolom „elküldték”,nem kell tovább vigyáznia rám helyetted.

 

Hazamentem és teljesen megnyugodva tettem a dolgaimat,hogy méltó lehessek hozzád.Többé nem sírtam.Három nap múlva,áldott szerencsével munkába álltam.

Furcsa volt kicsit,hogy nincsenek könnyeim.Az is érdekes volt,hogy a súlyom gyarapodni kezdett.Már 53 kiló voltam és ez szép teljesítmény.Kicsi magánvállalat,kellemes kollégák és a biztonság tudata.Ők a tulajdonosok,de nélkülem nem mennek semmire,mivel egyedül én tudok németül.Az osztrák báróval pedig nem lehetett viccelni, akinek szállítottunk.Rajtam múlt,hogy hány milla vész el,ha valamit nem jól fordítok.A napirend beállott,mint a parancsolat.

A gyerekek mindig jöttek,ha elfoglaltságuk engedte, de dolgaik külföldön zajlottak.Általában egyedül értem haza a Cilához.Cila intézmény volt.Kék perzsa cica,természetéből adottan maga a nyugalom.Szépen megvárt.Amikor jöttem, akkor jöttem.Üdvözölt,örült nekem,de makrancról az ő fajtája nem tud.

Nincs itthon a gazdi,hát nincs itthon.Majd megjön.Megérkeztem,”beszélgettünk”. Rózsika,szomszédasszonyom – áldott lélek (később ő is utánad ment 58 évesen) halkan kopogott.A kedves jénai tálban mindig kaptam meleg vacsorát.Nem azért mert szükségem volt rá.Ő azt vallotta, amit Psota Irén: - Aki szeret: etet.- Rózsika ezzel fejezte ki,hogy a szíve melege párállik az ízletes zöldségekkel és egyéb apró finom falatokkal teli jénaiban.

Beállt a harmónia,élveztem a lakásom kellemes,otthonos tisztaságát,rendjét.

Színes,kedves meseház,minden várt családtag kedves otthona.Hozzád nem jártam annyit,mint apához annak idején.Mikor meglátogattalak, a virágos kis fiatal nő már készítette elő a neked- és apának (mert egy sírban voltatok) szánt virágokat.Sajnos nagyon régről ismertük már egymást.Egy májusi napig így zajlott az élet, amikor a hatalmas,verőfényes délben megérkezve a temetőből megragadtam a telefont.Kedves, jóbarátot hívtam és szakadó könnyekkel ordítottam a telefonba:- Meghalt Laci! –Üvöltöttem,mint a sakál,meg se próbáltam megtörölni az orromat,a szememet, hiába lett volna.A túloldalról csak  a biztatás jött,sírjál,ahogy bírsz! Nem vagyok cirkuszolós fajta, ezért volt meglepő ez a fergeteges fájdalomkitörés. Március hetedikén haltál meg és én május végén üvöltöttem.

 

Sokkal később,amikor már jártasabb lettem ezekben a dolgokban,világosodott meg,hogy akkor mentél el végleg a helyedre.Addig velem voltál.Vigyáztál rám.

Nem engedted,hogy bajom essen.Gondoskodtál mindenről.Amikor meggyőződtél,rendben vagyok,felsóhajtottál és végleg helyedre mentél.Én elengedtelek rögtön,mert tudom,nem szabad kapaszkodni abba,aki már nincs velünk.Elengedtelek szépen,minden a szívembe maradt csorbítatlanul.Te még maradtál.Elrendezted a dolgaimat.Gondoskodtál rólam.Szeret az Isten,hogy nyolc hónapra a feleséged lehettem.Hasonlíthatatlan élmény volt.Köszönöm.

 

F.L.1948. – 2001.

<< Főoldal

2005 Minden jog fenntartva thao & fly man