Falusi sírkereszt

 

Házassági hűségeskü

November elsején

 

 

 

Elvállallak téged,mert szeretlek.

Elvállallak téged,mert kedves nekem,ahogy te szeretsz.

Elvállallak téged,mert szeretem a bőröd illatát,hatalmas tenyered óvó érintését az arcomon.

Elvállallak téged,mert nehezen éltél,értetlenek,s ostobák voltak hozzád. Úgy érzem,hozzám most végre megtértél.Szívesen esik az ételt főzni néked.Szót váltani véled. Kimosni az inged.Ebből versek lesznek,melyek hozzám szólnak.Nem láthatta őket senki,csakis nekem szántad.Előbb felolvastad mielőtt átadtad.

S mikor erről írsz cikket az újságba,mosolyog a balga.Képtelen felfogni,neked az is öröm ,ha tiszta a zokni.

Elvállallak téged,mert beteg vagy.Nem tart már soká,érzem.Addig se légy magad.Fogom a kezedet,vígasztallak,védlek,nagyon jól tudom, nyomunkban sunyin már ott jár az enyészet.Én mégis minden reggelt újnak érzek,s hiszem naívan,talán kegyelmet kapsz,megmaradhatsz, itt lenn és velem.

Bár a hívás a szívemen dobol,tudom,nem szabad feladnom.Az én hitem,bizonyságom tart meg,míg engedik.Ígérem,nem teszek szemrehányást neked.Alkotsz,a szorongást oldani kell,s az a néhány pohár megnyugtat kicsit,mit bánom,mit számít,ha így jobb neked.

Utólag ígérem,nem baj,hogyha nem szólsz.Mellettem vagy mindig,velem fekszel,pedig álmatlanul forogsz.Tudod,elfáradtam,le kell pihennem,”de én megnősültem,s kötelességem ,hogy álmodat őrizzem”.Dehogy kötelesség!Próbáltam nyugtatni háborgó lelkedet. Nem hatott rád semmi.Talán azt érezted,amíg még velem vagy,átadod meleged,s ettől boldogabb vagy.

Nyugodj békén kedves,mindent átal adtál.Velem kelsz és fekszel,pedig rég nem  vagy már.Szülővárosodba visszavitték a port,de a lélek nem vihető, legjobban te tudod.Házasság volt,hosszú,nyolc egész sok hónap.Ugye milyen furcsa,hogy mindíg velem vagy.Nem gondolok vele,nagyon természetes.Csak egy kicsit másként,s máshogyan szeretlek.Ez a november 1 a tizennegyedik.

Nekem mindig furcsa, a holtat temetik.Te itt jársz,idelenn,velem kézenfogva,s esküszöm,hogy nem bánt, nem láthatlak soha.

Érezlek és értlek.Virágodat hozom,tudom,így akarnád.Így együtt teveled csodáljuk színeit,szívjuk be illatát,mint akkor, ott,egykoron…

Mennyit kaptam tőled,te most tőlem kapod.Hangod,ha van,csak nekem hallható,másnak ismeretlen a csendhangú szó.

Drága egyetlenem,ittmaradtál – nekem. Súlytalan lett lépted a járdán.A súly csak itt van,bent, a szívemen.

 

 Asszonyod: 1991 március-2004 november 1.

<< Főoldal

2005 Minden jog fenntartva thao & fly man