Zsuzsánna a feredőben

 

Festette: Farkas Rudolf

 

 

Szép és jó asszony volt egykori Zsuzsánna.Híre is ment annak,mindenki csudálja.
Nem csak szépségével volt ő nagyon fennen,de tisztességéből sem engedett.
Egy szem jottányit nem.
 
 
Az ő jó ura sem győzte őt csudálni.Sok jó tulajdonságát kell elészámlálni.
Készséges és szíves,házát féltő,óvó.De mindenek felett férje szívét elnyerni ohajtó.Ezért az ő férje oly nagyon csudálta hogy minden napokon sokszor megcsudálta.Ettől mégszebb asszony lett osztán Zsuzsánna.Lett is irígyeknek se szeri se száma.Mer’ hogy olyan ám az emberi természet,hogy a jónak,szépnek nem oly igen örvend.Bajban betegségben résztvevőn jajbékol,közben szemsarokból csippentve csak szurkol.Ha mán baj esett, hát legyen minél nagyobb,közben sopánkodik,mint aki kárvallott.Ebben az esetben nem volt sopánkodni.Ki kellett hát főzni,hogy kell rosszat tenni.El kell venni elébb jó hírét a háznak.Koldusoknak botja jut majd Zsuzsánnának.Mert ha egyszercsak is tisztességfolt esne,kiborul a cseber – ez az asszony veszte.
Hogy ezt a sok vénség jól eléfundálta,meg kellett tanálni,hogyan lesz a csapda.
Arról igen tudtak,nemes ház és tetsző.Külön lenn a kertben gyönyerő feredő.
Ebben szokott vala mártózni Zsuzsánna,mikor az éles nap az egeket hágja.
A ház fala magos,mint a templom fala.Réset ütni rajta,ez volt vének gondja.
Mert ha kitudódik,nyilvános a fürdő,szájra kerül a szép – kitelt az esztendő.
A sok pocsék vén meg a nyálát csorgatva főzögetett tervet nagy koszos halomba.
Végtéren is el-el jutottak egy pontig,de a terv még mindég nem készennek látszik.Ekkor az egy rusnya homlokára csapott:-Kivesszük a küet,hon fürdeni szokott!-Ottan bévül látunk,s nem tagadja bárki,hogy bájait a némber meg hagyta csudálni.Elé is kaparták a sok rozsdás szerszám’t.Fúrni Zsuzsánnának kértjéhö a nyíllást.Óvatosan,este,mint a tolvaj lesbe’,dolgozott a sok vén több éjszakát egybe.Amikor is a luk immár készen vala,nyögni alig tudott vén ganajok hada.
A luk már készen volt,csak a lesést várd ki.Ha az megvagyon,mán védekezhet bárki.Ámde a mi Zsuzsánnánk nem esett fejére,kis korába sem,meg nagy korba se persze.Meglátta ő gyorsan fúrást,szarakodást.Időben jelenté urának az ármányt.Az ő jó ura csak bajsz alatt mosolygott.Megkapjátok,tetvek,amit csak akartok.Alabástrom bőrű asszonyom nem kéne?Elmentek ti mind ám a fészkes fenébe!Ezzel a megbeszélt napon hárman őrt állottak.Nekük volt ám a jobb,mert ők bévül voltak.Hévül sütött a nap,csorgott a verejték,odakívűl majdnem pípet kapott sok vén.Ezalatt a falon bévül iszogatva a ház ura,s még kettő várta,hogy jön sorja.Jött,ahogy jöhetett,mert indult Zsuzsánna.Átlátszó köntöse csak suhant utána.Majd elhalt a sok vén látva látomását.El is kárhoztatta saját édesanyját.
Hahogy miért is nem pápaszemben szülte.Ennyi szépségtűl majd elmegy szeme fénye.Hát amikor meg a lepel lelibbent!Alabástrom bőre nappal versenyt fénylett.Mán inába vót ott minden a véneknek.Ilyen szépet soha,mégcsak szemmel sem érintnek!S ahogy a szép asszony ereszkedik vízbe,kinyúlt értük csendben a ház urának keze.Berántotta a vént,mint nyáron a csirkét,az csak egyet nyekkent,s legottan elalélt.Ígyen tették ők a többi lesekvőket,kik annyira láttak,hogy nem is igen néztek.Zsák került fejükre,vén valagukra bot.Bámulsz még ebadta,fejeden az átok!
 
 
Az ő jó ura így megvédte Zsuzsánnát.Leeresztvén csendben vének vitorláját.
Asszonyszemély kacagot,kiszállva a vízbűl.Ugrott jó urának nyakába egy szívbűl.
Így kössetek bele tisztes asszonyságba,ki az ő jó urát híven, szívbűl várja!
Ki délceg és kedves és igen kelletős.Fogahagyott vénség,neked itt mehetős!
Boldogan csudálta hős urát Zsuzsánna,ki őtet ezután is , mindíg…megcsudálta.

 

 

<< Főoldal

2005 Minden jog fenntartva thao & fly man