Trubadur ének

                                                         Festette: Farkas Rudolf

Édes hölgy, véletlen csupán,hogy a piactéren téged láttalak.

Templomból jöttél,jó dadáddal együtt, válogattál,fehér margarétát.

Tudom,hogy teli a  kerted ,mégis megfogott e szép,szerény virág,

Kísérőd karjaiba tetted csokrok nagy halmát és mentél tova.

Elébb azonban, egy röpke pillanatra a szemünk véletlen találkozott…

Kétségekbe esve elmerengtem,ez volt a perc,hogy elvesztem legott.

Az éjfekete sugár, szemed írisze mélyen tekintetembe villant,

Akkor megtudtam:életemben lelkem rajtad kívül senkit nem akart.

Tudom, én hozzád fel nem érek.Atyád gazdag,s neked akar hasonló férjet.

A magamfajta délceg, szelíd dalnok csak garasok ura csupán.

Nem lehetsz soha az enyém,gondolatban sem,nagyon jól tudom.

Engedd,hogy rólad álmodhassak néha,s ez oly tiszta lesz,mint a liliom.

Amint mellettem elmentél,az enyhe szellő ellibbentette hajadról a fátylat,

Elkápráztatott a tengernyi haj,derekad bájos,keskeny íve,s láttam parányi lábadat.

Mit tehetnék én most teérted,mikor amim van,számodra nem értékelhető.

Nem ismered bensőm kincseit,nem hallottad a dalaim,s nem is illemes

Hogy téged én szólítni merjelek.Maradnak hát a tiszta álmok.

Esténként ablakod alatt majd sokszor megállok,nézek némán felfelé.

Hangszerem nem viszem magammal,énekem hangjával sem tudatom,

Hogy álmodat megosztom veled,s hogy ablakodon át felküldöm szívemet,

Mely látásodtól fogva elolthatatlan csak teérted ég.

Jósolta nékem okos cigányasszony,szép ember,te nem élsz majd soká.

Vesztedet álmodó lelked hozza,nem néked való most ez a világ.

Engem megnyugtatott a jóslat,mely tudom,hamar beteljesül

De mostmár volt értelme élni,mert magammal viszlek,s lelkem csordultig,

Kedves személyeddel telin -  a halállal bátran szembesül.

Te majd csak azt hallod,elment a szép ifjú dalnok,ki sok lányszívet lángba borított.

Talán sosem tudod meg,hogy nem volt egyetlen egy sem,kit szemem

Rajtad kívül pillantására méltatott.

Te lettél volna éltem és reményem,ez ahogy született szállt azonnal tova.

Hiszen,mint tudjuk,a sors nem igen kegyes,sokkalta inkább kemény mostoha.

Elköszön tőled nem ismert,örökké hív dalnokod.

Megmarad neked egy szelíd szív emléke,mely egyedül csak teérted dobogott.

<< Főoldal

2005 Minden jog fenntartva thao & fly man