Férfiember esti fohásza

 

      

                           Festette: Farkas Rudolf

 
 
 
Amikoron én még kicsi gyermek voltam   
gond árnyéka nélkül,vígan szaladoztam.
Bár felnőttek rólad  gyakorta beszéltek,
be kell most,hogy valljam,nem gondoltam véled.
 
 
Nem értettem azt,hogy minek mondják sokszor:
-Mily eleven kis gyík,hála jóistennek!-
Ez bizony csak elment az én fülem mellett.
Az esti imát meg,melyre jó anyám tanított,
álmosan az éjben elmormoltam – megvolt.
Éretlenke fejjel hogy gondoltam volna,
sok sok kicsi ember súlyos nagy bajokkal,
haját kihullatva, a te nevedet már régen megtanulta.
Aztán,ahogyan már peregtek az évek,
s az én dolgom egyre,egyre nehezebb lett.
Akkor gondoltam rád először a bajban,
milyen könnyű nekem,s elszégyelltem magam.
Az én vállamat csak kedves gondok nyomják.
Itt van nekem minden,egészség és család.
Egy szót nem szólhatok,hogy sok verítékkel jár.
Megtanultam, minden nem tehetető a válladra át.
Bizony is,hogy nem te nősültél helyettem,
így hát kenyerem is magam kell keressem.
Tenélküled nincs meg éltem biztonsága,
ezért kulcsolom a kezemet imára.
Tudom,hogy segítesz,azt is hogy velem vagy.
Hálából én annyit tudok,felidézlek,s hallak.
Nem hangosan,persze,csak odabenn a szívbe’,
ahogy hányom vetem veled dolgaimat csendbe’.
Egyre jobban érzem könnyű lesz a nehéz,
mert ha kérem,itt van egy láthatatlan kéz.
Megfogja enyémet,hajlít egyet jobbra,
mostmár megértettem veled sokkal könnyebb
a mindennapok gondja.
Nem te fogod azt mind helyettem csinálni,
csak a jó irányba el akarsz vezetni.
Hogyha én ezt hagyom,s megyek mindig veled,
könnyű lesz az álom és minden kerekebb.
Felnőtt,bajos fejjel kicsordul a szívem,
könnybe bukva, titkon, kérlek:maradj velem.
Nem helyettem,  értem kell az a segítség,
amelytől hirtelen az ember lát is,
nem csak balgán  néz,néz.
Sok-sok ajándékod tudom már köszönni,
apró örömöket szépen megbecsülni.
Adtál nekem otthont,szeretett vidéket,
ahol enyém lehet a végtelen természet.
Végtelen nagy pusztát,halat és madarakat,
kedves jó barátot,békés nappalokat.
Felnőtten már tudom,mindez nagy ajándék.
Köszönném is szépen,de te ezt nem kérnéd.
Tisztességes éltem,becsületes orcám –
ez a te örömöd,s számodra bizonyság.
Az én kezemet így nem kell mindig fognod.
Néha rámpillantasz s igenled a dolgot.
Ezzel nekem végtelen sokat segítettél.
Nagyon nagy ajándék,hogy soktól megkíméltél.
Sok olyan nagy rossztól,mitől annyi szenved.
Üsse meg a száját,ki nem köszöni ezt meg.
Maradjál meg velem,örök tanácsadó.
Meghallom,mikoron engem érint a „szó”.
Ígérem,nem fogok veled visszaélni,
soha olyat tenni,mi orcád keseríti.
Maradok,míg hagyod,békén megyek veled.
Kicsike ajándék,de odadom e szivet.
Lássad mindig azt,hogy mi történik benne.
Majd eligazítod,ha belé nem béke költözne.
Férfiember nem tud asszonymód rajongni,
szemérmetes szóval tud csak hozzád szólni.
Érted,s meghallgatod ennyi nekem a jó,
hiszen nincs hatalom,mely hozzád hasonló.
Vigyázz mindenkire,kiket én szeretek.
Kicsiny virágomat ne szaggasd,sőt növeld.
Azért adtad nekem,hogy legyen folytatás.
Ne szűnjék meg az az állandó körforgás,
amit megálmodtál,s folytatni szeretnél,
s velünk emberekkel meg is cselekedtél.
Tőlem ennyi telt ki,megérted jól tudom.
Áldásod kísérjen minden egy utamon.
Hálám teirántad csak becsület lehet,
amely erényt is te igen elismered.
Híven követlek én a kiszabott úton.
Menetelünk ketten,s fölveszel,ha bukom.
Ne engedd el kezem,mindígleni Jóság,
nehéz férfiszívvel szólt hozzád a fohász.
 
 
Cs.L.-nak, drága barátomnak kérésére,tiszta szívvel,személyére szólón.

 

 

<< Főoldal

2005 Minden jog fenntartva thao & fly man