Férfiember esti fohásza
Festette: Farkas Rudolf
-
-
-
- Amikoron én még kicsi gyermek voltam
- gond árnyéka nélkül,vígan szaladoztam.
- Bár felnőttek rólad gyakorta beszéltek,
- be kell most,hogy valljam,nem gondoltam véled.
-
-
- Nem értettem azt,hogy minek mondják sokszor:
- -Mily eleven kis gyík,hála jóistennek!-
- Ez bizony csak elment az én fülem mellett.
- Az esti imát meg,melyre jó anyám tanított,
- álmosan az éjben elmormoltam – megvolt.
- Éretlenke fejjel hogy gondoltam volna,
- sok sok kicsi ember súlyos nagy bajokkal,
- haját kihullatva, a te nevedet már régen megtanulta.
- Aztán,ahogyan már peregtek az évek,
- s az én dolgom egyre,egyre nehezebb lett.
- Akkor gondoltam rád először a bajban,
- milyen könnyű nekem,s elszégyelltem magam.
- Az én vállamat csak kedves gondok nyomják.
- Itt van nekem minden,egészség és család.
- Egy szót nem szólhatok,hogy sok verítékkel jár.
- Megtanultam, minden nem tehetető a válladra át.
- Bizony is,hogy nem te nősültél helyettem,
- így hát kenyerem is magam kell keressem.
- Tenélküled nincs meg éltem biztonsága,
- ezért kulcsolom a kezemet imára.
- Tudom,hogy segítesz,azt is hogy velem vagy.
- Hálából én annyit tudok,felidézlek,s hallak.
- Nem hangosan,persze,csak odabenn a szívbe’,
- ahogy hányom vetem veled dolgaimat csendbe’.
- Egyre jobban érzem könnyű lesz a nehéz,
- mert ha kérem,itt van egy láthatatlan kéz.
- Megfogja enyémet,hajlít egyet jobbra,
- mostmár megértettem veled sokkal könnyebb
- a mindennapok gondja.
- Nem te fogod azt mind helyettem csinálni,
- csak a jó irányba el akarsz vezetni.
- Hogyha én ezt hagyom,s megyek mindig veled,
- könnyű lesz az álom és minden kerekebb.
- Felnőtt,bajos fejjel kicsordul a szívem,
- könnybe bukva, titkon, kérlek:maradj velem.
- Nem helyettem, értem kell az a segítség,
- amelytől hirtelen az ember lát is,
- nem csak balgán néz,néz.
- Sok-sok ajándékod tudom már köszönni,
- apró örömöket szépen megbecsülni.
- Adtál nekem otthont,szeretett vidéket,
- ahol enyém lehet a végtelen természet.
- Végtelen nagy pusztát,halat és madarakat,
- kedves jó barátot,békés nappalokat.
- Felnőtten már tudom,mindez nagy ajándék.
- Köszönném is szépen,de te ezt nem kérnéd.
- Tisztességes éltem,becsületes orcám –
- ez a te örömöd,s számodra bizonyság.
- Az én kezemet így nem kell mindig fognod.
- Néha rámpillantasz s igenled a dolgot.
- Ezzel nekem végtelen sokat segítettél.
- Nagyon nagy ajándék,hogy soktól megkíméltél.
- Sok olyan nagy rossztól,mitől annyi szenved.
- Üsse meg a száját,ki nem köszöni ezt meg.
- Maradjál meg velem,örök tanácsadó.
- Meghallom,mikoron engem érint a „szó”.
- Ígérem,nem fogok veled visszaélni,
- soha olyat tenni,mi orcád keseríti.
- Maradok,míg hagyod,békén megyek veled.
- Kicsike ajándék,de odadom e szivet.
- Lássad mindig azt,hogy mi történik benne.
- Majd eligazítod,ha belé nem béke költözne.
- Férfiember nem tud asszonymód rajongni,
- szemérmetes szóval tud csak hozzád szólni.
- Érted,s meghallgatod ennyi nekem a jó,
- hiszen nincs hatalom,mely hozzád hasonló.
- Vigyázz mindenkire,kiket én szeretek.
- Kicsiny virágomat ne szaggasd,sőt növeld.
- Azért adtad nekem,hogy legyen folytatás.
- Ne szűnjék meg az az állandó körforgás,
- amit megálmodtál,s folytatni szeretnél,
- s velünk emberekkel meg is cselekedtél.
- Tőlem ennyi telt ki,megérted jól tudom.
- Áldásod kísérjen minden egy utamon.
- Hálám teirántad csak becsület lehet,
- amely erényt is te igen elismered.
- Híven követlek én a kiszabott úton.
- Menetelünk ketten,s fölveszel,ha bukom.
- Ne engedd el kezem,mindígleni Jóság,
- nehéz férfiszívvel szólt hozzád a fohász.
-
-
- Cs.L.-nak, drága barátomnak kérésére,tiszta szívvel,személyére szólón.
<<
Főoldal
2005 Minden jog fenntartva thao & fly man