JUDIT

 

 

 

 

József Attila számára Szántó Judit volt az egyetlen olyan asszony,akihez bár hivatalos kötelék nem fűzte,szisztematikusan „feleségem”-ként emlegetett.A fenti vers róla,neki és azt hiszem kicsit a költőnek saját magának szól.

 

 

Komor és tárgyilagos a vers.Sötét színekkel fest a költő.Emlékezik és jelen van.

Hív és küld,vonz és taszít egyszerre.Bár az irodalomtörténeti feldolgozásból azt nem tudom pontosan,milyen a kettejük közötti viszony ekkor,érzéseim sok mindenfélét megsúgnak.

„Fosztja az ősz a fákat,hűvösödik már,

     be kell gyújtani.

Lecipeled a kályhát,egyedül hozod,

    mint a hajdani

 

hidegek idején,még mikor,kedves,

    nem öleltelek,

mikor nem civakodtam s nem érezetem,hogy

    nem vagyok veled.

 

Eddig egy tényközlés szemlélői lehetünk.A hangulat az idő miatt is kedvetlen.

Kedvetlenség azonban az érzelmi végkifejletet is utalásként érinti.Nincsenek jól már egymással.József Attila végtelen kedves lényére jellemző,amilyen símogató,kedves és bájos szavakat használ a régi hiány megjelenítésére.

„Nem éreztem,hogy nem vagyok veled”.Ilyen vallomást szeretne mindenki kapni emberétől,aki számára nagyon fontos.A hiány léte akkortól eredeztetődik,mikor még nem is tudott asszonya létezéséről.Az átfogó,várakozó szeretet nagyszerűsége.

Melengeti a szívet.Kiemelő fontosságot ad a szeretett lénynek.Különlegessé teszi,pótolhatatlanná,akkor,ott a hiányban.Ez a hiány már megszűnt.Az idő hűlése pedig finom utalás arra,hogy az érzések sem a régiek már.

Az emberi természetből adódóan,az amire vágyunk,nem biztos,hogy a mindennapokban funkcionál.Te csak te lehetsz.Én – én vagyok.Ha ez a kettő surlódik és nem simul,akkor óhatatlan szakadás jön.Prognosztizálhatóan.

 

„Némább a hosszabb éjjel,nagyobb a világ

      s félelmetesebb.

Ha varrsz,se varrhatod meg közös takarónk.

    ha már szétesett.”

 

Az előrejelzés bevált.Már nem olyan semmi,mint ahogy remélték.Ez a kedves ember nem tud gorombán küldeni.Képtelen erre természeténél fogva,mindenképp.Másrészt látása,méltósága sem engedi meg,hogy bántsa,keményen alázza azt az embert,aki nagyon nehéz időket vészelt át vele szegénységben.Aki sokat tett érte,hogy megélhessenek.Együtt.Jóban,rosszban.

A Jó –kettejük szerelme.Minden más nagyon rosszul alakult.Emlékezzünk,a „Mondd mit érlel”-ben:-„felesége a padlót mossa,s ő másolás után lohol”.

Azt a padlót is Judit mosta.Egy elbocsájtó szép üzenettel ő képtelen földbe döngölni,kirugni,megsemmisíteni.Nem is érdemelné meg.Ez a finom és szép lélek ezt nem is teszi.(A másik esetben Adynak minden oka megvolt rá,hogy értésre adja,itt és most nincs tovább…sajnos volt.)

Azt viszont érzékeltetni kénytelen,ha nem akar hazudni,hogy széjjelfeslett a kettejük élete.Ebben is annyi megértés és finomság van.Ábrázolja asszonyát munka – varrás – közben,s ezzel hozza jelzés értékű utalással az elfáradt kapcsolatot finom,de félreérthetetlen összefüggésbe.A világtól is tart.Ekkor már előre haladott állapotban volt az a helyzet,amit ő nagyon nem helyeselt,amiről tudta,soha nem lesz az ő világa.Az eszmékkel,mik terjedőben voltak,soha ne fog tudni azonosulni.

Az utolsó szakaszban eljutunk a véghez.Egy ívben építi föl a szétválás visszavonhatatlanságát.Beleszőve az érdemeket,az öszetartozást,s így kerekké téve,mindent megfontolva,ki meri mondani az elkerülhetetlent.Azt ami tény,de ahogyan ő mondja nem bántó,inkább hangos gondolkodás és annak végkifejlete.

 

„Hideg csillagok égnek tar fák ága közt.

     Merengsz még?Aludj:

Egyedül alszom én is.Huzódzkodj össze

    s rám ne haragudj!”

 

Az elválás tisztessége.Számomra olyan fontos.Vége van,egyedül van mindenki.

Fontolgatja a sorsát a kietlen,hideg éjben.Nincs pótlék,nincs új vígasztalás.

Becsülettel letettünk egy fáradt,kihült szépséget.Tisztelettel emlékezünk reá.

Nem rohangálunk pótcselekvésekbe bukni.Ez még orv csalás lenne.Nem,ő ilyet nem tesz.Magányos,szomorú,elmélázó,tárgyilagos és feltétlenül megadja a tiszteletet a tiszteletre méltó múltnak,ami soha többé nem lesz jelen.

 

 

Ha valaki nem bír tovább megmaradni egy emberi kapcsolatban,itt a példa.

Szép,fájdalmas és követhető.Nem piszkolunk,nem vádaskodunk,nem csalunk,nem ármánykodunk.Őszintén megállapítjuk,nem vihető tovább.

Békében,egymás tiszteletében lépünk tovább.Előbb rendet csinálni kint és bent.

Csak utána nézhetünk körül,terem-e még számunkra virág.Mert így tisztességes.

<< Főoldal

2005 Minden jog fenntartva thao & fly man