Jóestét nyár…

 

Fejes Endre a Bibliám.Nagybetű,mert így érdemli.Az emberi lélek olyan mélységeit tárja föl, laza esztergályos kezekkel (eredeti szakmája,preciziós munka,nem tudna róla ilyen behatóan írni,ha nem csinálta volna soha) amikre puha művészkezek csak ritkán képesek.Fejesül megy egyáltalán.Ők ő-ül írnak.

Nem rosszabb, olyan.Fejes nekem halálomig Fejes marad.

 

 

A Jóestét nyárban könnyen eltévedünk.Felvázolva egy megtörtént esemény, alaposan, mélyrehatóan. Várjuk a méltányos ítéletet,hiszen az elkövető önmaga áldozata.Nagysokára (hetvenedik olvasat) gyulladt ki fejemben a villanykörte.

A gyilkos nem a sötétkék ruhás.Azért nincs neve,mert alakja fogalom,ráismerünk,beazonosítjuk.Belőle egy létezik.Ő hibát követ el,mert ugyan ő a hunyó,mert ő hal éhen a nagyvilági élet káprázatának kergetésében.

Egy pici prücök van.Ő álmodik,fizet,éhenhal.Eddig az ő dolga.Az emberi alattomosság,amely elvár,követel és vaksi szemmel görög diplomatát lát egy összeesett sötétékék ruhában – az az igazi gyilkos.Ez a szerencsétlen a Royalban kifizeti a havi bérét.Nem számol semmivel,csak egy estére „úr” volt.

„ – Meghajolnak előttem,frakkban, szmokingban! – „ Ez neki megéri az egész havi szilvát.Baj van a fejével,de ő nem károsít.Az irreális,nagyratörő,sötét vágyak, azok ölnek és még ráadásul szerencsétlenünk kezébe adják a borotvát is,ami pontot tesz az álmodozások korára. Ha Karácsony Nagy Zsuzsanna nem vágyik oly eszelősen az útlevélre (nem a disszidált vőlegényre,fenét,hol van az már).Ha nem szűk a haza határa neki,mivel itthon mindene van és nem akarna még többet – valódi Nyugatot - ,ez a történet nem így ér véget.Egyszer biztos elkapták volna és valahogyan kiemelik az egyébként tehetséges fiút a kültelki mocsokból.Kap egy kis ejnye-ejnyét is.Természetesen.De amikor egy számító gazdag bestia elkezd akarni,ottan fenődik a képzeletbeli borotva – rendesen.

Aki ennyire benne él a jólétben,társaságokban forog,belvárosból öltözik,amikor más csak nézni jár oda,az nem venné észre,hogy diplomata nem fecskében fürdik a Balatonban? Ne játsszuk már az ártatlant! Nem látja,hogy a sötétkék ruha két fillért nem ér,már lefoszlik a tuladonosáról?? Ne játsszunk már!! Ő nem AKARJA látni,mert a jelentéktelen figurára rá se néz – pedig megtehetné.Ő csak az áhított útlevelet látja,s ebbe belevakul.Amikor a Royalban hófehér ruhában tündöklik,akkor sem tűnik fel ezen az angyali fiatal arcon a kiéhezettség,a kialvatlanság és a nyilvánvaló rongycafat?Mindenkinek föltűnne,aki a szíve mélyén emberséget hord,nem akarnokságot,kivagyiságot,flancot,még többet…még többet…még többet…Ez az,ami megbocsájthatatlan.Ez az ami börtönt érdemel,vagy psychiátriát,de az túlontúl jó neki.Amikor az erdőben vagyunk,a fiú kitálal.Szavai,melyek érthetőek,egyszerűek,gördülékenyen fogalmazottak – hordozzák a végítéletet: - Én lakatos vagyok.Gyári munkás.

A havi kerestem nem elég a ruhára,ami rajtad van.Engedj futni.Egy ujjal nem értem hozzád,csak szeretlek.Engedj elmenni! – Erre e téboly:  - Nem igaz!!!!!!!

Jézus,Mária nem igaz!!!!De majd én megmutatom!!!!! – Nem is érdemes a gyűlöletes fröcsögést tovább idézni a királynői termetű és posvány-lelkületű Karácsony Nagy Zsuzsanna hazug szájából.A fiú ettől a rettenettől pánikol be.

Mire lehet képes ez a boszorkánnyá változott,érinthetetlennek vélt tündér?

Itt elvégeztetett. Jön az újságpapírba csomagolt borotva és a fiú keze fogja ugyan a nyelét,de a Sors vesz elégtételt az alattomosságon,a számításon,az elkényeztetettségen,a szűkszemű galádságon.

 

Fejes Endre azért zseni,mert EMBER.A könyv végére még szűkszavúbb,mint a történet alatt végig,hiszen csak utalásokból rakjuk össze ezt a sorstragédiát.Egy szegény ,elhagyott,reményvesztett gyerekember vágyát: -olyannak lenni,mint a „nagyok”,de most,azonnal.Az író a végére annyit ír:- bízunk a törvény méltányosságában.Akkor még akasztottak.Remélem,ő sok év után kikerült.

Nem tudom,ezzel nyert-e valamit.Végszóként egy magánjellegű megjegyzés.

A tökéletes sötétkék ruhás fiú számomra Harsányi Gábor volt és marad – mindörökké.

<< Főoldal

2005 Minden jog fenntartva thao & fly man