Kosztolányi Dezső édes unokatestvére a kiváló tehetségű novellista,gyakorló orvosdoktor, Csáth Géza. 32 évesen ragadta el a halál. Ez az elragadás közös megegyezésnek is mondható. Ez az ember a gondolati magasságoknak olyan régióiba jutott,ahol nyilvánvaló volt – amennyiben kiválasztottak esetében képesek vagyunk empatikus együttérzésre – művi „segítség” kell. Neki kéznél volt. Úgy hívják:morfium.

 

 

Ebben az esetben eszünkbe ne jusson kábítószeres lepocsékolást emlegetni.

Ő egészen pontosan tudta, mit csinál. Számolt a következményekkel, hiszen tanulta és tapasztalta eleget. Ha valaki ekkora istenáldotta tehetség, akkor nem tehetünk semmit. El kell fogadni, hogy elmegy a legvégsőkig. Belemegy mindenbe, ami józan polgári ésszel nem fogható fel. A szenteknél is tudunk az önsanyargatás ezer formájáról. Itt egy módosult tudatállapot akaratlagos létrehozásáról van szó. Nagyon, de nagyon nem érdekelte, mibe fog ez kerülni.

Az életébe? Dehogy törődött vele. A hátrahagyott kincseket bőkezűen nekünk adta. Kevés novella került ki a keze alól. Nem volt rá ideje, hogy teleírja az összes papírt ami csak föllelhető. Amit viszont kiadott a kezéből, zseniális, kifogástalan irodalmi minőségű. Mondanivalójában pedig annyi üzenetet, illetve szó szerint veendő diagnózist tartalmaz, hogy én orvosi egyetemen is tantervbe venném őket egytől egyig. Csáth Géza szomorú dátumai 1887 – 1919.

Ez számomra azért megdöbbentő, mert a fasizmus előszele plasztikusan ellebben a Witman fiúk történetében az „Anyagyilkosságban”.Nyilvánvaló,nem tudhatta ő azt, mit hoznak az idők. A látnok csak kényszerűen jövendöl. Az emberi természetet képezi le nekünk. Ebből adódik, hogy bennünk van a hajlam.

Mármint bennünk, emberiségnek mondott masszában a veleszületett rombolási hajlam. Csáth Géza nem tudta, nem tudhatta mi fog jönni. De azt tudta és láttatta, mire képes a predesztináltan lélektelennek születő ember. A Witman fiúknak sem a körülményeik, sem a családi hátterük nem indokolja, hogy a padláson végrehajtott rémtetteket megcsinálják. Ez egy hibás genetikai kód, ami úgy rontódott el, ahogy az meg van írva. Bagoly és más állat boncolódik élve, dróttal ki van kötve, hogy még szenvedjen egy napot. Lefekvés után hallották az állat kétségbeesett rikácsolását a padlásról. Elégedetten mosolyogva hajtották békés álomra a fejüket. (Ide merném beszúrni, hogy Miklós fiam minden létező elhagyott gyerekmacskát hazahozott nekem. Úgy fogta,mint a tollpihét. - Anya,ugye felneveljük? – nézett rám hatalmas szemeivel. Persze,hogy fölneveltük. Volt, hogy egyszerre három macskánk volt négy szobás panelban.

Tisztaság volt és nem volt büdös. Miért lett volna? Oltások – féregtelenítés – zeolitos alom – szeretet. Ilyen egyszerű.)

A Witman fiúk apja korán és váratlanul elhunyt. A két vasgyúró maradt a nemtörődöm, közömbös magatartású anyára. Ő azzal,hogy megszülte őket többre nem is tartotta képesnek magát. Polgári jólét volt, személyzet volt,idő multával eljött a szerető rendszeres fogadása is. A fiúkkal abszolút formális volt a viszonya. Itt vetődik fel bennem, hogy amikor nem adok és nem várok el, az nekem nem emberi. A szadizmusért mégsem vonható felelősségre. A tragikus sorsú Szécsi Palikát szóval többször szemébe mondva dobta el az anyja,tagadta meg. Mégis el akarta érni, az USA – ig utazott utána, csak kicsit vele lehessen.

Onnan is elutasítva tért vissza. Maradt egy életre sebzett és magányos – meg gyöngéd és kedves. Az embertelen tulajdonságokért valami gonosz hiba tehető felelőssé,akartam ezzel a beszúrt példával érzékeltetni. A megbántott szenved és görcsösen próbál szeretni. Hideg fejjel egyre képtelenebb szadista ötleteket kiagyalni – ehhez betegnek kell lenni. Nagyszerű rendező filmesítette meg ezt a novellát „A Witman fiúk” címmel. Nem értek vele egyet. Ebben az olvasatban Csáth Géza szándéka nem valósul meg. Az anya személye pedig kifejezett szereposztási tévedés. Ha nem ismerjük az alapanyagot, az alkotás aranyfedezetéül szolgáló novellát, lehetne a film önmagában jó is.Csáth Géza szándékaival nem lehet játszani. Őt sem,mint senki más alkotót nem szabad átértelmezni, filmes adottságokra, dramaturgiai húzásokra hivatkozva tönkretenni. Ha odaírja, hogy Csáth Géza novellája alapján,az sem helytálló,mert remekművet kifordítani, mint egy megunt télikabátot : tilos.

A Witman fiúk, mivel erősen kamaszodnak, fölfedezik a tőlük nem messze lakó,gusztusos prostit, aki kerekperec megmondja, van minden, amit akarnak,csak nem ingyen. Ezt a fiúk szó nélkül tudomásul veszik. Gyakorlottan, mindent a legapróbb részletekig MESTERIEN kidolgozva, megtervezik az anyjuk kivégzését. Tele a szekrénye ékszerekkel. Ha elviszik az ékszereket, a lány mindenre hajlandó. A borzalom maga a műgond, ahogyan élvezettel és rideg tárgyilagossággal a legapróbb részletet sem hagyják figyelmen kívül.

Rájuk senki nem gyanakszik – szadizmusuk kettejük mély titka – s az együttérzést lerázva magukról, mint kutya a vizet, mennek az ékszerekkel a lányhoz. A tanár az iskolából a legnagyobb együttérzéséről biztosítva őket elengedi aznapról. Első útjuk a lányhoz vezet. Meztelen testét beborítják az ékszerekkel. Ezeket ugyanis szintén máson keresik, hiszen színtiszta rablógyilkosság az egész. A legrutinosabb, legrókább gondolkodású nyomozó fejében sem fordul meg, hogy a gyerekeken keresse a tárgyakat.

 

Alámerülni, az igazság feltárásának áldozatául esni a kiváltságosoknak fenntartott magán – pokol. Őket bíráló szóval illetni, módszereiket megkérdőjelezni legalább akkora ostobaság, mint számon kérni a tényt,miért nem élünk örökké. Nekünk marad a döbbenet, az élmény, amit mástól készen megkapunk és a mély tisztelettel meghajtott fő a zseni, a géniusz előtt.

Nekünk hétköznapiaknak máshoz semmi jogunk nincsen. Dr. Benedek István tiszta tudattal,nagy tudással tárja elénk a beteg elmét.A kilencvenhez közeledve Velencében hunyt el békésen. Csáth Géza elégette magát. Nem tehetett egyebet.

Becsüljük meg áldozatát kellőképpen – holott ő ebből egyáltalán nem kér.

<< Főoldal

2005 Minden jog fenntartva thao & fly man