Nem véletlen,hogy ennek az embernek a nevét csak csupa nagybetűvel vagyok képes leírni.A nagy vadász,halász,madarász,okleveles mezőgazda – és legfőképpen ifjúsági közíró egy nemzedéket tanított meg élni.

 

 

Kittenberger Kálmán jóbarátja,a göllei falusi tanító népes családjának egyetlen fiúgyermeke bámulatos egyszerűséggel,melegséggel juttatta el a szívünkig a szeretet mindent átható,megoldó erejét.Az én korosztályomból nagyon szerencsések azok,akik minden általa írott,ifjúsági irodalomként aposztrofált könyvéhez hozzájutottak.Ha már az ember elindult a sorokon,onnan már nincs többé megállás.Tőle tanultam az állatok feltétlen szeretetét okosan megélni.

Ehhez nagyban hozzájárult,hogy nyaraimat falun töltvén,közvetlen közelről tapasztaltam a példát.Véletlen egybeesés,hogy nagyanyámmal egy esztendőben,1900-ban születtek.Fekete István – ha nem csal az emlékezetem-1970-ig élt.Nagyanyám 1972 februárjában halt meg.Ez a generáció a maga természetességével,rontatlanságával,mindig mosolygó szemével olyan kincsek birtokosává tett,amit később  magától értetődően tudtam az én gyerekeimnek tovább adni.

Fekete István mindenütt otthon van.Az állatok viselkedése,szokásai éppúgy kimerítő pontossággal tartoztak tudása széles sávot átívelő tartományába,mint a gyerekember huncutsága,félelmei,vagy a felnőtt lét abszolút emberi láttatása.

Nem kellett ottan,göllében gyermekjogi vitákat folytatni.Ha a lurkó túlment minden emészthető határon,Fekete apuka úgy elfenekelte,mint a pinty.

Később édesapja halála után írta azt,hogy a hiányából tudtuk meg,hogy a nem az tőle mindig igen volt,a mi épülésünkre,a mi javunkat szolgálva.Indirekte én is továbbvittem a nevelési módomban ezt a belémivódott bölcsességet.A teljesíthetőre azonnal igent mondtam.Nem méltatlanítottam a gyereket fölös körök futására.

Ha marhasággal,vagy számukra helytelen véget érő kéréssel jöttel elő és én nemet mondtam,ott már tudták,hogy csengettek,mint az Apolló moziban az 1930-as években.Nemet én soha nem változtattam igenné.Azt hiszem,a hitelem megőrzése előttük az ő későbbi tartásuk és miheztartásuk célját szolgálta.

Van nekem egy igen kedves gyűjteményem az írótól az „Őszi vásár”.

Noha szinte kívülről tudom,mindig ott van a kezem ügyében és vígaszra vágyó pillanatokban belélapozok megnyugodni.Azért brilliáns a válogatás,mert a 8 éves Pista csinytevéseitől az állatos történeteken keresztül eljutunk a beszélő erdőig.Szerencsés és átfogó válogatás.Dícsérje a válogató értő kezét.Benne az ékkő számomra a nagyapa fivérének története.Sinyi-aki polgári nevén Jancsi volt,de ez a megszólítás csak kivételesen komoly esetekre volt tartogatva-egyszer csak útra kelt a jogi karról,és élete végéig meg sem állt.Végigvándorolta a mezítláb bejárható világot Krakkótól isten tudja honnan és meddig.Telente hazatért,kisamottozta a kályhákat,vídám történetekkel szórakoztatta a családot.

Tavasz tájékán azonban mindig elfogta a nyugtalanság és a családtól mindenhonnan elkezdtek érkezni a csomagok Sinyinek.Ruhaneművel és mindenféle hasznos dologgal.Aztán egy reggel titokzatos jeleket hagyva a küszöbön köddé vált,egész a fagy beálltáig,amikor rongyosan,mezítláb,örökös vídámsággal ragyogó kék szemében,virággal elrongyolódott kalapja mellett újra hazatért,mindenki legnagyobb örömére.A nagy családi asztal mellett aztán véget nem érő érdekesebbnél érdekesebb történetek fűzérével szórakoztatta a népes famíliát.Hangos volt a derültség,boldogok voltak,hogy épségben hazatért és jogi pályát,vagy beilleszkedés nevű baromságot nem emlegetett ott senki.Megértette a szívük,hogy ez az ember így szabad.Ha szeretni akarjuk,szeressük szabadnak.

Segíteni pedig hasznos holmikkal tudják(amiket ő sose kért) és nem fölösleges „jótanácsokkal”,amik úgyis elvesztek volna a semmibe.Elfogadás,mondom.

A szeretet magasiskolája.Nem ilyen,hát nem ilyen.Másmilyen,tehát másmilyennek szeretjük.Az utolsó tavaszon a szokásos csodaszép vándorbot faragása egyre tovább és tovább húzódott.-Mikor indulsz,Jancsi-kérdezte a nagyapa belül nem kis aggódással. - Üzenetet várok. - felete szemérmesen lesütött szemmel Sinyi.Aztán egy ragyogó reggel a térdén kettétörte a remekbe faragott botot.-Nem várok már üzenetet.-Másnap reggel holtan találták a fekhelyén.

„Amikor nagyapámhoz bújva ültünk a szekéren,zörgött a szekér,pántlikázott az út,előttem mindig felsejlett Sinyi kedves alakja,aki virággal a kalapja mellett ott gyalogol előttünk,Én tudom,hogy már nem érhetem utól soha.”Ennél szebb búcsúztatót én még nem hallottam,de valószínüleg nem is fogok.Azt aki elment szerintem is így kell búcsúztatni,nem a felesleges sztereotipiákkal,meg a rokonok nevének teljesen hiábavaló felsorolásával.

Amikor én ilyen dolgozatfélékre vetemedek,kérem,ne követeljen tőlem senki pontos számadatokat,teljességet,mert én a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja vagyok.Írtak,hogy maradjak otthon.Én arra érzem magamat képesnek,hogy egy szín,egy mozdulat egy érzés erejéig megosszam a számomra fontos és előrevivő életszeleteket másokkal.Nem vagyok senki,csak megszólítottak a könyvek,a kottafejek és ami erről eszembe jut,arról néha így elbeszélgetek.Nem gondolnám,hogy aki olvasásra méltatja,epegörcsöt kapna tőle.Én is nagyon hálás vagyok,amikor velem megosztanak olyan másfajta szeleteket,amik meg énhozzám nem értek el olyan mélységekig,mint máshoz.

Ezekért,amiket itt mi leírunk,gyanullom erősen,semmiféle díjat nem fognak kiosztani senkinek.De hogy egymást építeni tégláról téglára nemes cselekedet,arra itt helyben és nyilvános keretek között beveszem a mérget.

 

Fekete Istvánon felnőni –állapot volt,mely bevésődött,megmaradt és továbbvittük.Nem gondolnám,hogy a monitorra meredő,durrantós,gyilkosos játékon szórakozó gyerek ugyanezt megteheti.A nem ráérő szülő időben gondolja meg a gyerekcsinálás felelősségét.Ha nem képes rá,hogy útravaló tarisznyával eressze el,ne fogjon bele.Magára hagyni,a békénhagyást pénzzel és drága,marha játékokkal megvásárolni számomra bűncselekmény,mert én tudom,hogy gyilkos játékon felnőve nem fog gyöngéd kezekkel kismadarat fészekbe visszasegíteni,vagy gyerekállatot értő kézzel gondozni.De rendes családot építeni sem.

<< Főoldal

2005 Minden jog fenntartva thao & fly man