Egerek és emberek

 

A poros országút szalagja a végtelenbe fut.Rajta gyalogol két ember.Egy kicsi és egy nagy.A kicsi okos,találékony,eligazodik a nagyvilág iratlan szabályai között.

A nagynak valami hiba csúszott a fejébe születésekor,mert az élet mozaikokká robban.Nem érti meg pontosan mit szabad és mit nem.Egyvalami biztos és állandó.Nincs baj,mert ők mindig együtt vannak.Számíthatnak egymásra,ott vannak egymásnak.A kicsinek minden egyes szavát megjegyzi,bármikor elismétli,de a két perccel előbb történt eseményekről már halvány fogalma sincs.

Ez az állapot neki üdvözítően biztonságos.Egyedül nem megy semmi,de ennek nincs tudatában.A neheze a kicsinek jutott.Ez az együtt vándorlás az ő vállalása.Nincs szive magára hagyni a társat,akiről mondjuk ki végre,fogyatékkal élő.Az elmebetegségek feltárhatatlan világából több ponton nem stimmel valami.Egyedül tehát életképtelen.Bezárják és akkor egy lét alatti létre van kényszerítve.Ezt tudja nagyon jól a kicsi.Ezért intéz munkalapot,ezért mondja meg mit kell csinálni.Végcélként pedig ott lebeg előttük az ÁLOM.

A saját tanya.Ha azt össze tudják kaparni,szabadok.Nem kell félni senkitől,mert a magukéban a saját élhető napjaikat pergethetik kedvükre.

Ez a világhírű történet a vállalás imája.

 

Annak,aki természettől adódóan érzi magában az önzésen felülemelkedés képességét,bizony ilyen keresztekkel szegélyezett az útja.Stációkkal kirakott.Ennek teljes mélységig senki nincs a tudatában.Úgyis beesik az életébe a feladat,s akkor az csinálni kell.Orrvérzésig.

A kis okos ember is hagyhatná a sorsára a nagyot,a fenébe,vissza se nézne.

Egy belső hang azonban mindig szelíd mosolyra készteti,amikor újra és újra szembesül a sutaságokkal,a gyermeki tehetetlenkedésekkel.Résen van és oroszlánként küzd,ha nagyobb baj történik.Senki nem tudhatja és senkit nem is érdekel,hogy az ügyeletes gaztett nem szándékos.Az átkozott betegség hordaléka,ferde megnyilvánulása a sorra bekövetkező,majdnem tragédiába torkolló történéssorozat.

Semmi más nincs jelen,mint egy végtelen infantilis magatartás.Gyermek egy óriás testébe bezárva.Szereti a puha,sima dolgokat,kelméket.Megelégedne egy darab bársonnyal.Az egér mégis sokkal jobb.Izgalmas,mert sima,puha szőrös és még mozog is.A dolog végtelen tragédiája,hogy ez az ember rettenetes fizikai erővel van megverve.Józan ésszel társítva ez a képesség sokat lendíthetne az

ÁLOM megvalósításán.Aki ennyit dolgozik,ilyen örömmel,intenzitással,hamar összekeresi az önállóságot biztosító tanyát.Józan ész híján visszájára fordul minden.A munkabírás halálos szorítássá merevedik,mert az agyban rosszul kódolódott a félelem.Akkor csinál bajt,amikor a bajcsinálástól a legjobban tart.Képtelen elengedni azt,amit már egyszer megfogott.Nem akar rosszat,a simogatási kényszer jön elő újra és újra.A simogatás alanya viszont,ha emberről,sőt asszonyról van szó természetesen reagálva tiltakozni kezd egy idő után,mert a nagy emberből hiányzik a mérték.Ha erre képes volna,simán elengedné azt akit elkezdett simogatni.Nem történne semmi.Ezt így nem képes megtenni,mert pánikba esik.Jön a” rosszat csináltam” parancs,belülről,az összedodált agyból,s akkor elkezd szorítani.Ez a szorítás halálos.Szakad meg a szivünk érte,a kicsi emberé is,de nem lehet szó nélkül hagyni.A gyilkosság akkor is az,ha nem tehetünk róla.A nagy ember életének minden perce ajándék,mert a kicsi verekszi,harcolja,sumákolja ki neki a következő félórát is .Nélküle percek alatt kiderülne minden.Óv,fedezéket nyújt,megoldást keres és talál.Teszi ezt úgy,hogy számára is teljesen világos – egyszer itt a vég ,egyszer nem ügyeskedhetünk tovább.Egyszer bekövetkezik a lehető legnagyobb baj és akkor neki nagyon ott kell lenni.Ezzel a tudattal élve dolgozik,mosolyog,beil-

leszkedik.Elmegy a fiúkkal a városba,beszél a nagy helyett.Történetet talál ki a fejberugott gyerekről.Amíg szem előtt van,amíg kézenfogva tartja a kontroll,addig nem történik baj,mert az irány adott.Egy életre szem előtt tartani egy másik embert,szakadatlan fogva a kezét és még a gondolatait is kigondolni helyette – nem megvalósítható.A kicsi belső parancsa,magának szabott törvénye:húzzuk,amíg lehet.

A tragédia  bekövetkeztekor szinte pár lépésnyire vannak egymástól.A provokáció a saját gyilkosa lényegében véve.A magát halálra unatkozó asszony annyira vágyik az emberi szóra,hogy a számára is nyilvánvaló fogyatékosságot is figyelmen kívül hagyja.Végre ki akarja nyitni a száját nagy elhagyatottságában.-

végre el akarja mondani szóra sem érdemes kis életét valakine,bárkinek,csak ne a kapufélfa legyen.Az ő száját hagyja el a kimondott halál,amikor felajánlja a haját.Itt elvégeztetett.A rohanás a semmibe,az üldözők előli menekülés már a végjáték.Eljött a döntés órája.Dördül a fegyver,hogy ne állati sorban kelljen a betegnek hátralévő életét végigkínlódnia.

 

 

Amikor belátjuk azt,hogy amit szerettünk volna létrehozni,megalkotni,a másikból kihozni,nem megy,akkor kell a gondolkodás legminőségibb állapotára emelkedni.Meg kell tanulni,önmagunkat hátrahagyva,önös vágyainkat sutba dobva a másikat elengedni.Az elengedés a legnagyobb jótétemény,amit ember a másik iránti igaz,megértő szeretettől indíttítva megtehet.

Steinbeck sokak által megsiratott,sokak lelkét megkarcoló remekét én így engedtem át a lelkemen.Remélem,sokan egyetértenek velem.Remekművekkel találkozva gondolatok ébrednek.Szürkék,vagy színesek – vannak.Bennem ezek a gondolatok munkáltak.

<< Főoldal

2005 Minden jog fenntartva thao & fly man