EDITH PIAF
- A kis verébről (mert a neve ezt
jelenti), csak elhomályosult szemmel tudok beszélni. Amikor a hatalmas
párizsi tömeg 48 évesen a koporsóba helyezett tetemet szinte a vállán vitte,
mindenki tudta, a pillekönnyű asszony mázsás köveket visz még a halálba is.
-
- 1915 – 1963 október 11. Egy aprócska
asszony életének határdátumai.
- Ez a nő mindent elkövetett maga ellen,
amit egyáltalán nem szabad. Csodával határos, hogy egyáltalán 48 évre
futotta. Utcai mutatványosok gyerekeként születve a papával járta a
macskakövet. Mami hamar lelécelt. Hétévesen megvakult. Tíz éves korában
teljesen visszanyerte a látását. Innen volt az a megfellebbezhetetlen
szokása, hogy fontos döntés előtt azonnal Lisieux-be utazott, Szent
Terézhez. Ő gyógyította meg. Tőle kapta a tanácsokat,ha kérte. Nagyon
fiatalon összeállt egy vagánnyal és született egy kislánya. A gyerek nagyon
hamar meghalt. Nem volt miből eltemetni. Akkor olyanra vetemedett, amit se
azelőtt, se azután soha nem tett. Szobára ment egy elegáns idős úrral: - Mit
akar itt,kislányom?- kérdezte a bölcs úr. - El kell temetni a gyerekemet. -
válaszolta. Az idős úr az összeget az asztalra helyezte és távozott.
- Akkor fogadta meg, hogy soha nem
tagadja meg a segítséget. Londonban óriási sikerű koncertet adott. Az
ötözőben egyszer gyereksírásra lett figyelmes. Még utána tudott futni a
zokogó anyának, aki térdreborulva vallotta ki, hogy lehetetlenné válik az
élete, botlása miatt. Edith hatalmas összegről szóló csekket állított ki a
nevére. Később levelet kapott Párizsban, hogy az angol lány jól van, férjhez
ment és a kislányt Edith-nek keresztelték. Mivel az utca nevelte, egyik nap
a másik után éltek, nem tanult meg bánni a pénzzel, nem is törődött vele.
- Állandóan beteg volt. Folyton operálni
kellett valami miatt. Erre jött az ivászat, a drog, semmit ki nem hagyott.
Imádták a férfiak, ő sem vetette meg őket, voltak férjek, kiktől békén
megvált. Az ökölvívó nagyon nagy szerelem volt. Bár a férfinak felesége és
fia volt, elhatározták, hogy összekötik az életüket. Koncertezett, mikor
jött a hír, lezuhant a repülőgép, rajta az imádott kedves. Mégis befejezte a
műsort.
- Volt olyan állapotban, hogy sem
beszélni, sem járni nem tudott.
- Ráadták kis fekete ruháját. Szószerint
feltették a színpadra. Megszólalt a zene és énekelt. Azt mindenki tudja,
hogyha valaki énekest akar hallani, az operaházba megy (Leonard Cohen is így
gondolja).
- Ennél a műfajnál az előadó szuggesztív
lénye, az általa képviselt és megelevenített utcai varázslat, a hétköznapok
bája zseniális.” L’Accordéoniste ”,
- „ Bravo pour le clown ” , ” Bal dans
ma Rue ” - ezek mind az élete darabjai, a harmonikás, a bohóc,az
utcabál. Varázslatos az alázata, ahogyan a tehetséget felismerve útra
indított sok fiatalt. Személyesen körbetelefonálta Párizst, hogy az ő
kedvéért hallgassák meg az Olympia színpadán a debütáló Yves Montand-t.
- Charles Aznavour-t is ő indította el.
Szemben laktak, nyitva volt az ablak.
- - Most jöttél,gyere lakjál nálam!-
mondta Aznavournak és kemény munkával készítette föl a színpadra. Csodálatos
a duettjük „ Les Amants ”, ahol engedi a férfihangot érvényesülni, később
belesimul az ő hangja is a dallamba. Az igazi művészt a feltétlen alázat
fémjelzi a másik tehetsége előtt. Mivel folyton beteg volt, egyszer az
északi államok egyikében, talán Svédországban nagyon rosszul lett. Kibérelt
egy repülőgépet, mert ő csak és kizárólag Párizsban volt hajlandó meghalni.
Akkor ez még nem következett be. A házával se nagyon tudott mit kezdeni.
Telerakta a barátaival, ő meg a házmesterlakásba ment le. Ennyire nem
érdekelte. Egyszer egy ismeretlen nagyon lángra lobbantotta a szívét.
Szokásával teljes ellentétben neves szalonban vagyont érő ékszerkollekciót
vásárolt magának. A pali harmatgyengének bizonyult, nem ért semmit.
- Ez a csepp mérgében lehúzta a vagyont
érő holmit a klozeton.
- Ezeket a rá jellemző dolgokat egy
kórházi ágyon mesélte diktafonba valakinek, akiben megbízott, hogy írja meg,
ha akarja, milyen az isteni Piaf, színfalak nélkül. Amikor rámdől a
ház,akkor
- „Mon Dieu”, ”Hymne á l’amour”, ”Non,je
ne regrette rien” szól, ilyenkor kővé meredek. El kell hinnem a hitét, el
kell hinnem, hogy a szerelemnek himnusz jár és bizonyságot lelek, hogy én
sem bántam meg semmit.
- A „Mylord” az utcalány diadala a
fizetett szerelmet koldulók fölött.
- Meg kicsit tiszteletadás annak a
kedves, idős úrnak… Már halálos betegen talált rá a legképtelenebb szerelem,
ami a földön létezik.
- Ő 46 éves volt és alig tudott járni, a
görög isten 26. Bonyolult görög nevét ő Theo Sarapo-ra keresztelte. Meg volt
győződve, hogy énekest csinál belőle. Az Olympia színpadán énekelnek egy
bájos, semmitmondó számot
- „Mi a szerelem”. Annyira ragyog a
szeme, annyira segíti, annyira akarja a sikerét, hogy fökzúg a taps. Ennek
láttam a televízió által készített felvételét. A cseppség a görög istennek a
derekáig ér. Amikor az ember szerelmes, nem hallja meg, mert nem akarja
meghallani, hogy nazális, erősen átlagos hangról van szó, minden művészi
fűtöttség nélkül.
- Nem is hallottunk róla azóta. Ennek a
fiúnak Párizs mellett lakott a családja, szülei,két huga. Az apa a görög
borbély aggódva kérdezte a náluk mindig nagy szeretettel látott menyjelöltet
– lesz-e valami a fia törekvéseiből. Ő azt szerette volna, ha tőle átveszi a
boltot. Edith megnyugtatta, tehetséges, ő segíti mindenben. Az anyósa
fiatalabb volt, mint ő. Minden vasárnap hivatalosak voltak ebédre, majd nagy
gyümölcskosárral bocsájtotta őket haza a család. Az esküvő előtt az összes
kétség ráomlott. Ordítva zokogott: - Nem mehetek hozzád!
- Te szép vagy és fiatal, én egy rom
vagyok, alig tudok fölkelni! Nem megyek hozzád!- A fiatalember
tántoríthatatlan volt: - Látod, most megint meg kell igazítanom az arcodat,
meg is kell fésüljelek, hogy időben odaérjünk!- Megfésülte a pici asszonyt,
rendbe szedte.
- Elhajtattak a városházára. Edith
halálosan félt, mit fog erre szólni a KÖZÖNSÉGE, akikért élt. A szertartás
után kimentek a városháza balkonjára. A tömeg már várta őket. Zúgott az
éljenzés:
- -Éljen Edith, éljen Theo! - s a kicsi
asszony ekkor lett igazán madame… akárkicsoda, mert a görög nevet képtelen
vagyok megjegyezni.
- Meg kell még említeni, a házassága
előtt is elment Lisieux-be, meghallgatni Teréz tanácsát. Terézke jóváhagyta,
ennek ellenére tört fel benne esküvő előtt a kétség. Ha valaki sandán arra
gondol, hogy naná, persze a pénz miatt, akkor nagyon mellétrafál. Edithnek
nem volt pénze. A jogdíjakkal nem tudom mi a helyzet, de ehhez a
kapcsolathoz nem illendő ilyen gyalázatosságokat társítani. A temetés
közvetítésekor egy pillanatra mutatták az özvegyen maradt férj gyönyörű
arcát.
- Nagyon meg volt törve.
-
-
-
- 1963 október 11.-én elszállt a világ
legcsodásabb kicsi verebe. Vele szállt az érdes hang, a szívet mélyen bemaró
csodát, emberséget, hitet, szerelmet utánozhatatlanul, egyszerien hirdető
nagy művész.
- Nevelte az utca, tanította a sors,
arcul csapták, felállott, agyonmérgezte magát, megmaradt. Éltette a
közönsége, akik mindig szívszakadva és teltházakkal várták mindenhová. Mikor
fölteszem, mindig a Theo-val énekelt duett képe jelenik meg előttem. Az a
mosoly maga volt a boldogság, a maradék élet, a legeslegutolsó csodás
ajándék, amit az élettől sokszorosan kiérdemelt. Kegyeltjei vagyunk a
sorsnak, hogy hallhatjuk őt. Azt a fiatalembert pedig sokszorosan áldja meg
az isten az egész jóságos görög családjával együtt. A mi kismadarunknak az
életébe őáltaluk költözött be a magánélet felhő nélküli ragyogó napsugara.
- Béke veled kismadár, hallgatunk, ne
félj, itt vagy velünk és most is segítesz, mint életedben annyit megtetted.
- Éljen Edith! Éljen Theo! Amen.
<<
Főoldal
2005 Minden jog fenntartva thao & fly man