Melankólikus dal

Álmok, melyek jönnek
Az éjben,
Elmúlnak napsütésben,
Illúzióink,
Csupán.

Álmok, melyek valóra
Válnak,
Melyekre annyit vártak,
Sokan,
Szenvedők.


Álom, mit férfi
Láthat.
Tág szemmel úgy
Csodálhat,
Elég.

Álom, marad hamu
És pernye.
Ki gondol múltra,
Jövőre?
Hisz…

Álom, valóság – úgy
Csodálom!
Hasonlíthatna éppen
Hozzá, csak
Kicsit!?

Álom, te mérgezed
Halálom.
Amire régen vágyom!
Jöjjön el,
Hívom!
 

2005. 11. 10.


(Egy német dallamra íródott)

<< Főoldal

2005 Minden jog fenntartva thao & fly man