Látod,kicsi kedves.
Történetünk itt
Véget ér…
Nem tudom én
Rá az illő szót,
Csak válnunk,
Válnunk,
Válnunk
Kell,
Tudod…


Előttem most is
Édes, kicsi arcod.
Kedves,törékeny,
Halk magad.
Ne kérdezd,hogy
Ennyi év után,
Mi kellett,hogy
Szétszakadjon e
Bájos fonál…


Igen,előttem
Kedves termeted.
Kicsinyke, szép vagy,
Kedves,hallgatag.
Hintázol derűsen
Föl,s alá a széken.
Nem értem,
Nem értem,
Mégis,mégis,
Elszakadt.


Oh,bizony kértelek,
Változtasd értem
Most újra nevedet.
Halasztottuk,s elment
A pillanat,s most
Fáj, fáj, fáj, fáj,
Vége,ez maradt.


Viszlát, szerelem
Nem lesz több
Sohasem.
Vége,vége,vége
Ennyi volt.

Majd, sok, sok hosszú év után
Emlékeim fölhozzák szép magad.
Ordít a lelkem, nem kellett volna
Így, de nem megy, nem megy,
Nem megy, elszaladt.

Ha álmom lesz még valaha,
Te leszel benne, kedvesem.
Nem tántorít a válás tőled el.
Mindig maradsz az édes,
Kedves, egyetlen minden….


Ami bennem még majd lángja gyúl,
Fénye örökké csak tied marad.
Érzem, hogy végzetes, kicsit ostoba,
De mennünk kell, vár a külön holnap,
Keserű, bánatos,de visszahozhatatlan…


Viszlát szerelem, maradj mindig velem,
Magányos, szomorún csak fölidézlek,
S megjelensz,
Viszlát szerelem, elmúlt, nem tehetem,
Csak fáj, csak fáj, csak fáj, csak fáj,
Hogy … elhiszem.