-
-
-
Különös állomás
-
-
-
- Izgatottan váltottam jegyet. Mindenki tudja,vonattal én szinte soha nem megyek.
- Most mégis nekiindultam a sötét állomáson,s büszkén,egyedül vettem jegyet.
- Pontosan nem tudtam,a vonat hova visz.Pusztán végre menni akartam,s éreztem,maga a gondolat is felvidít.
-
- Fölszálltam a sötét szerelvényre.Tisztán tudtam,hogy ez nem a Gare de l’Este
- Nem gondoltam semmi tragikusra.Mint vállakozó kiscserkész,elindultam csak az útra.A vonat ment,ment, zakatolt.Eszembe jutott idővel Zelk Zoltán vonata.
- Gondoltam nem visz se ide,se oda.Pedig én nem sirattam Irént.Számomra ez csak kirándulás volt – én szegény.Nagyon furcsa, de nem jött a kalauz.Jegyem a kis asztalkára kitettem.Demonstrálva,hogy teljes jogú utas vagyok.Egyik állomás követte a másikat. Föl vagy leszálló sehol sem akadt.Rengeteg idő telt.
- A vonat hosszú volt,vaksötét.Hirtelen akkor kaptam észbe,hogy sehol,egyetlen lámpa nem ég.Nem ég a lámpa és nincsen utas.Miféle vonatra szálltam, én hitehagyott, félbolond,szakadt? Egyszerre végre mozgást hallottam meg.
- Na végre,most kezelni fogják a jegyem! Bejött egy ember. A sötétben nem látszott jól,hogy ez egyenruha.Azt vettem ki,hogy valami köpeny.Köpeny volt rajta,koromfekete. Jegyemet szelíd mozdulattal vette el.Annyira megilletődtem,hogy tőle semmit nem kérdeztem.Belül éreztem is,hiába kérdeznék, úgysem válaszol, nem felel.Rakott a jegyre egy lyukat.Utána megszólalt.
- A hangja mély volt,tárgyilagos,nem kellemetlen,de olyan – végleges.
- - Kedvesem, ez a jegy mostmár örökre érvényes.utazhat,ameddig akar.Én többet nem jövök.De nem fog jönni más se.Ez a te vonatod.Eldöntötted,felszállsz.Nem akadályozott meg benne senkise.De tudd,megálló nincs több.Ez a vonat örökké menni fog.Jóéjszakát!- azzal elhagyta a fülkét.Tudtam őt sem látom soha többé.
- A vonat futott,futott a semmibe.Én beletörődve rajtamaradtam.Tudtam,többé nem szed le róla senkise.Futottunk a kietlen éjszakában,azt gondoltam,elvégeztetett.
- El is aludtam,fejemet hátratámasztva.Mindegy már,éberen,vagy alva.Se parancs se könyörgés nem ígért megálljt.Nem féltem,csak nagyon egyedül voltam.Valahol éreztem,ennek nem így kellene végetérnie.Aztán megszakadt minden,lett teljes,vak sötét.
-
- Arra ébredtem, ragyogón süt a nap.A fiam megsimogatja az arcomat:- Ébredj már föl végre,nagyon rosszat álmodhattál,szivem.Öltözz fel,elviszlek a hegyekbe.Kávét se főzzél, útközben majd találunk azt is,csak hadd vigyelek végre innen. – Kiugrottam,felöltöztem,Kénytelen voltam szépnek lenni,hiszen az én fiam azt nem tűrné el,hogy slampos,vagy kialvatlan legyek.Smink,csinos nadrág,pulóver,kötött kiskabát. – Ejha,de jól nézel ma ki! – kötődött velem,s rohantunk. Vártak a hegyek.Várt az élet,az igazi történések vártak,pokolba minden minden másnak.Az a valóság,ha az én fiamnak rámragyog a szeme.
<<
Főoldal
2005 Minden jog fenntartva thao & fly man